Úgy tűnik, nem tudjuk elkerülni a koronavírus-cikkeket, mielőtt elkezdenénk a Múzsán megosztogatni ezeket, érdemes kicsit higgadtan megnézni, mi is ez az egész.
Olvasgatom az Azonnalin a vajon milyen lesz a 2020-as évek cikksorozatot, és eddig Puzsér Róbert cikke tetszett a legjobban. Kádár Barnabásé is jó, Demeter Szilárdé tanulságos, Vona filozofikus. Mindegyik cikk megmutatja azt, hogy a művelt Európa értelmisége, köztük a fenti urak, valójában nem a jövőn gondolkozik, hanem saját magán.
A legutóbbi poszt alatt előjött kommentben a kérdés, és mivel úgy gondolom, hogy megint elkezdtünk elcsúszni a “már megint mit csinál a Fidesz” blog irányba, ideje, hogy megint írjunk valamiről, ami épp nem tárgya egy aktuálpolitikai csatának sem.
A Terv a Fidesz kedvenc kommunikációs eszköze. Engem kicsit arra emlékeztet, amikor a tipikus bántalmazó kapcsolatban Józsi megígéri Rózsinak, hogy ezentúl minden jó lesz, nem lesz több verés, örökre szeretni fogja, csak engedje már be, mert fázik, meg adjon kulcsot az új zárhoz.
Már elfelejtettem, hanyadik résznél jár lábon kihordott államcsőd sorozatunk, ahol arra igyekszem rámutatni, hogy a magyar gazdaság kiváló mutatói csak kisebb részben köszönhetők annak, hogy a magyar gazdaság tényleg fejlődik.
Olvasom, hogy Maruzsa Zoltán államtitkár szerint meg kell védeni a pedagógusokat és e körben felmerült a büntethetőség korhatárának leszállítása 12 évre az eddigieknél szélesebb körben.
A Super Bowl, szokásától eltérően egy egész jó amerikaifutball-meccs volt, bár a szokástól nem eltérően a félidő után már csak akkor voltam ébren, mikor Faragó ordítani kezdett.
