Sajnos jelenleg nem látok rájuk túl nagy esélyt, a következők miatt.
Vannak olyan pillanatok, amikor a következő lépés egyértelműen látszik, és van amikor gondolkodni kell. Ha tudnék sakkozni, lehet ehhez szakkifejezéseket is tudnék társítani, így inkább körülírom.
48 órával ezelőtt Putyin korai inváziós terve (felvonulunk a határra, bemegy a Szpecnaz, kicsit repkedünk felettük, megadják magukat) megdőlt. Ezzel nem vesztett el mindent, de alapvetően újragondolásra kényszerült. De ugyanígy az ukránok is.
Mindenki tudta, hogy a következő lépés a tüzérségi csapások, a vákuumbombák lesznek, nyugati részről pedig a szankciók. Ezen a ponton volt egy olyan pillanat, amikor a következő lépés kevésbé volt meghatározott, ha kis eséllyel is, de voltak olyan opciók, amelyek alternatívái lehettek az eszkalációnak. Ráadásul Putyinnak a dolog szimbolikus jelentősége miatt is muszáj volt tárgyalni egy kört.
Ez a kör, mint tudjuk, eredménytelenül végződött. Most az a helyzet, hogy a felek előtt olyan lépések állnak, amelyek megtételétől nem tudnak eltekinteni. Ezek: Putyin részéről a tüzérségi csapások további eröltetése, ostromgyűrű kiépítése Kijev és más fontos városok körül. Ukrán részről diverzáns akciók a felvonuló orosz és fehérorosz csapatok utánpótlása ellen, a nyugat szimpátiájának fenntartása ügyes kommunikációval. Nyugati országok: a szankciók fokozása, Putyin pénzügyi helyzetének rontása és belpolitikai pozícióinak gyengítése.
A következő, bizonytalanságot hordozó és ezért a lehetséges alternatívák számbavételét kiváltó pillanat akkor lesz, amikor az a negyven vagy hány mérföldes konvoj, ami most Kijev felé halad, odaér, ahova küldték. A következő 48 órában ki fog derülni, hogy a Harkiv és Kijev elleni tüzérségi támadások, illetve a Kijevből kivezető utak megszállása mennyi erőt fog felemészteni orosz részről. Ha az ukránok tudják folytatni az offenzíva lassítását és sikeresen támadják továbbra is az orosz logisztikát, akkor előállhat valami olyasmi, amit az “offenzíva kifulladásának” szoktak nevezni.
Ha ez a helyzet, akkor Putyin újra válaszút előtt lesz, ugyanis újabb fázisa kezdődik a háborúnak: módszeres benyomulás a városokba, illetve a diverzáns akciókat csináló ukrán egységek módszeres felszámolása, az ostromgyűrű ellátását biztosítandó. Ez véres és költséges művelet, főleg, hogy továbbra is jön nyugatról olyan hadianyag (páncéltörő és légelhárító) amely pont az ukrán rajtaütésekhez kell. Ráadásul, ha valaminek rossz PR-ja van, az a házról-házra gyilkolászós ostrom.
Jelenleg tehát mindenki kényszerpályán mozog, és szerintem ez a következő nagyjából 48 órában így is marad. Csütörtökön viszont, miután kilőttek párszáz tonna lőszert, felrobbantva vele egy csomó lakótelepet, újabb tárgyalásos kör jön. Abban a tárgyalásos körben azért nagy eredményeket nem szabad várni, hiszen még mindig az lesz a helyzet, hogy Putyin nem tud arcvesztés nélkül kiszállni. Meg Zelenszkij se (már ha akkor még életben lesz). Amikor két hadviselő fél találkozik, és elmondja, hogy akkor lesz vége, ha a másik igyi na huj, az valójában nem tárgyalás, hanem pofavizit, felmérendő, hogy a másik hajlandó-e bedobni a lapjait.
Onnan fogjuk tudni, hogy tárgyalás van, ha odahívnak valakit mediálni. A jó alku ismérve ugyanis az, hogy mindkét félnek fáj, és úgy áll fel az asztaltól, hogy lehetett volna jobb is. A moszkvai tőzsde két napja zárva tart, kérdés, hogy még két nap már elég fájdalom-e ahhoz, hogy felérjen két nap bombázáshoz. Ha igen, akkor a következő tárgyalást Cipruson tartják, a portugál ENSZ nagykövet (a hasamra ütöttem) részvételével. Ha nem, akkor Pripjatyban, egymásra csúnyán néző delegációk részvételével.
